Most akkor az enyém a szoftver vagy nem?

Az utóbbi időkben többször fellángolt a vita, különösen videójátékok megvásárlása kapcsán az olyan platformokon, mint az Epic Games vagy a Steam, hogy a megvásárolt szoftvert tulajdonképpen a vásárló birtokolja, vagy nem?

Az első blikkre kézenfekvőnek tűnő válasz nem is olyan egyértelmű.

A kiindulópont, hogy a szoftverek jogi vonatkozásait – mivel egy szellemi termékről van szó – a szerzői jogi törvény szabályozza. Tulajdonképpen egy szerzeményről beszélünk, ami ilyen tekintetben kicsit hasonlóan viselkedik, mint mondjuk egy zenemű, vagy egy találmány. Emiatt nem olyan egyszerű a helyzet, mint mondjuk egy kézzel fogható, megvásárolt termék esetében, mint például egy bicikli. Amit megvásároltam, enyém, oda kerekezek vele, ahová akarok. Ellenben ha például megvásároljuk egy reklámfilmünk betétdalához a Guns N’ Roses egyik szerzeményét, attól még nem hivatkozhatunk arra, mintha mi szereztük volna a dalt és hogy innentől bármire felhasználhatjuk.

Így a szoftverekre a szerzői jogi törvény vonatkozik. Ez azt jelenti, hogy a szoftverek szerzői joga mindenkor a szerzőé. Legyen ez maga a programozó, vagy a cég, aki kiadta a szoftvert. Tulajdonjog tehát szoftver esetében nem kerül oda az azt megvásárló felhasználóhoz, hanem licencjog, azaz használati jog. A szerző, azaz a cég vagy a programozó engedélyezi adott díj ellenében a felhasználónak, hogy az ő szellemi termékét – a maga hasznára – felhasználhassa.

Már a „maga hasznára” kitétel is azt mutatja, hogy ez a használati jog korlátozott. Vagyis a szerző meghatározhatja – és általában meg is határozza – hogy a szoftver ki, milyen módon, milyen feltételek mellett használhatja. Ha egy vállalatirányítási rendszerről (ERP) beszélünk, például hogy az ERP rendszert csak a megvásároló cég jogosult használni, nem jogosult átadni a megvásárolt szoftver használatát más cégeknek. Vagy hogy a rendszert összesen X db felhasználó, vagy éppen korlátlan felhasználó használhatja. Hogy egy moduláris felépítésű rendszerből mely modulokat jogosult használni a felhasználó. Akár még területi korlátozásokat is megszabhat a felhasználási jog, például hogy a szoftver csak Magyarország területén használható.

Ezeket a licenc feltételeket a szerző jogosult megszabni. Éppen ezért a felhasználási feltételek nem minden szoftver esetén egységesek a világon, egyik szerző ilyen, másik amolyan feltételek mellett engedélyezi a használatot. Ezek vannak leírva például a fent említett Epic Games-en vagy Steam-en árusított videójátékok licenc szerződése esetében is, amelyeket általában egyetlen élő ember sem olvas el, hanem egy kattintással továbbléptet. De – mint a közbeszédbe robbant szoftverhasználati jogi vitákból látszik – bizony fontos dolgok lehetnek ezekben a szerződésekben leírva, amelyeknek lehet jelentősége a használatkor.

A vállalati szoftverek, így a vállalatirányítási (ERP) rendszerek esetében a szoftverlicenc vásárlás általában lifetime használati jogot jelent. Vagyis adott összeg fejében a vállalat – a meghatározott feltételek mellett – addig használhatja a szoftver megvásárolt verzióját, ameddig csak akarja. A „megvásárolt verzió” kitételnek megint csak van jelentősége, hiszen lehetséges, hogy az idők folyamán a szoftver komoly fejlesztéseken, fejlődéseken megy keresztül és új verzióknak, új tartalmaknak már esetleg díja lehet a megvásárolt verzióhoz képest. A videójátékok esetében is így van, sokszor a különféle új fejlesztéseket, új tartalmakat külön fizetős letölthető tartalomként (DLC) árulják.

A szoftverrendszerek használata a licencvásárlás mellett bérléssel is történhet. Ilyenkor egy rendszeres havidíj ellenében jogosult a felhasználó a szoftvert – megint csak a meghatározott feltételek mellett – használni. Ha megszűnik a bérlés, megszűnik a havidíj fizetése, a szoftverrendszert nem lehet a továbbiakban használni.

Vagyis az alapkérdésre a válasz: aki megvásárolja a szoftver licencjogát, az a szoftver használati jogát vásárolja meg. Vagyis nem a tulajdonjogára, hanem meghatározott feltételek mellett való használatára jogosult a szoftvernek.